vilagjarok

Ildiék történetének olvasása után nagy valószínűséggel te is elkezded majd böngészni a repülőjegyeket, hogy felfedezd Mexikót.

A nagy kaland elkezdődött - Utazás és közlekedés
"Január közepén indultunk neki a nagykalandnak, a KLM-re esett a választásunk, a legegyszerűbb okból: bármikor bárhova megyünk, mindig „irányba” indulunk el. Tehát Ázsiába nem repülünk holland vagy angol légitársasággal, hogy előbb elmenjünk  az ellenkező irányba azután integethessünk felülrül még egyszer Magyarországnak… szóval a megfelelő légitársaságok közül ez volt az olcsóbb. Ilyen „prózai” az ok. Illetve az, hogy nekünk olyan repjegyre volt szükségünk ami odafele Mexikóvárosba visz, vissza viszont Miamiból hoz. És a KLM tudta ezt egész jól teljesíteni. Nem volt tökéletes a produkció, mert odafele közel 7 órát dekkoltunk Amszterdamban, ami halálhörgés siralom mikor teljesen felajzva  indulsz álmaid desztinációjára, de ez van. Erre azért legközelebb jobban figyelünk majd.  Szóval megérkeztünk Mexikóvárosba, ami egy 22 milliós megagigapolisz. Mit nekünk taxi, mi kitaláltunk már itthon, hogy metrózunk, így bezacskózott bőröndjeinkkel egy kinyomtatott metrótérképpel megindultunk a maja BKV felé. Egyből kilógtunk a helyiek közül, és nem is a Ferihegyi neonzöld bőröndnájlon miatt, hanem hogy a mexikói népek kb. 160 centisek, már a magasabbja. Szóval jóval föléjük magasodtunk. Ja, fontos infó, hogy spanyolul nagyon alapszinten beszélünk csak. Mexikóvárosról az a kép él a magyarokban, hogy ott elrabolnak kirabolnak, jajjjajj. Nyilván mi is úgy mentünk oda, és mikor az első metró útkereszteződésnél totál tanácstalan fejjel álltunk, és odajött egy fiatal pár, hát bizony elhajtottunk őket. A második tanácstalan arcú bizonytalankodásnál szintén. A harmadik átszállásnál jöttünk rá hogy csak segíteni akarnak. Bármikor elbizonytalanodva forgattunk a térképet, máris odaugrott valaki hogy kézzel-lábbal elmutogassa, merre kell mennünk.

Pozitív életérzés
Miután jópár napot eltöltöttünk Mexikóban, és főként helyi közlekedéssel utaztunk és helyiek között ettünk (még mindig jelentősebb spanyoltudás nélkül ), azt mondhatom, hogy a mexikói nép a legkedvesebb, akivel valaha találkoztam. Kis gömbölyű arcú mosolygós emberek, öröm végigmenni Mexikóban az utcán. Pozitív életérzés, pozitív hangulat. Egy vasárnapot is Mexikóvárosban töltöttünk, hétfő reggel 7-kor indult a gépünk. Vasárnap este bál volt. Minden kis téren táncoltak, tényleg táncoltak idősek fiatalok egyaránt. Mi csak ültünk és bámultuk őket… Másnap reggel mentünk (ismét metróval) a reptérre, és hiszitek vagy sem, fel voltak mosva az utcák az esti buli után. Szó szerint ilyen vizes kefével mosták fel a követ. Patyolat tisztaság van. Nyilván mi Mexikóvárosnak csak a belső részében jártunk. Ha kimegyünk a külvárosba és késsel hadonászunk vagy drogot akarunk venni, valószínűleg bajunk esik. De ilyet itthon sem teszünk, úgyhogy ott is csak a turisták által járt utakon maradtunk, és csak a mosoly és kedvesség az, amit a mexikóiaktól kaptunk.

Teotihuacan: kaktuszfarm és ősi piramisok
Egy napot töltöttünk Teotihuacan-ban. Ez kb. 1 órányi út Mexikóvárostól, autópályán. Ezt egy helyi utazási irodában foglaltunk, első napunkat a város felfedezésével töltöttük, akkor szoktuk ezeket a helyi utakat befoglalni mindenhol. Felderítjük a kis helyi utazási irodákat (mindenhol van, Ázsiától Kubáig), hogy mi a kínálatuk (általában mindnek ugyanaz) és az egyiknél lefoglaljuk a következő napi túráinkat (általában 2 napi túránál kapunk kedvezményt is, eddig még mindenhol, kérés nélkül adtak). Mehettünk volna helyi busszal is, de az utazási iroda ajánlatában egy kaktuszfarm meglátogatása és ebéd egy helyi étteremben is benne volt, amit a helyijáratos busszal sosem értünk volna el, így azt választottuk. A kaktuszfarm csodás volt, megmutatták, hogyan készítik a tequilát, és hogyan faragják a híres fekete szobrokat. Az ott vásárolt termékek bevétele közvetlenül a készítőknek megy, akik ott az ember szeme előtt a szempillantás alatt olyan csodákat faragtak a fekete kőzetből, hogy szájtátva néztük. 

Ezután a kis kitérő után mentünk tovább Teotihuacanba. Erre nem találok szavakat. Az ősi piramisok, gigantikusak, elképesztőek. Nekem ezelőtt még sosem volt ilyen élményem, amikor elakad a szavam. A Nap és a Hold piramisaira fel is lehet mászni (szép túra, a 60 centis lépcsőkön felmászni, elképzelésem sincs hogy a picike maják hogy mentek föl rajta). Szinte látod magad előtt, hogy az ősi maják masíroznak a széles úton, hogy áldozatot mutassanak be az isteneknek. Ha valamit az életben egyszer látni kell, na ez az. Nem tudom megfogalmazni milyen érzés ott lenni, le sem akartam jönni a piramisról csak néztem, hogy hogyan építhették, hogy micsoda felfoghatatlan dolog ez, és rajta állok…

Helyi ízek és izgalmas gasztronómia
Miután lerángattak a Nap piramisáról, hogy mennünk kell, elvittek minket ebédelni. Sima svédasztalos jellegű étterembe, de azért a csirkelábpörköltnél rájön az európai, hogy Mexikóban van. Nagyon meglepő mikor felemeled az ételmelegítő fedelét és csirkelábak kandikálnak mindenfelé. Egyébként a mexikói konyha isteni. Mindent amit itthon búzából csinálnak (tortilla lapok például), ők kukoricából csinálják. Ezért az országnak van egy jellegzetes… hát hogy is mondjam… illata na. A kukorica illata száll mindenhol, amit sütnek főznek mindenbe, minden formában. 1-2 nap alatt meg lehet szokni, főleg hogy iszonyú finom is. A helyi piacon ettünk taco-t Mexikóvárosban, konkrétan fejenként 200 Ft-nak megfelelő összegért. A szószok, csípősek, guacamole stb. mindenhol ki vannak rakva az asztalra, tehát a hiedelem ellenére a Mexikói konyha nem csípős. Minden neutrális ízben csinálnak, aztán annyi csípőset rak rá mindenki amennyit akar. Mi azért óvatosan bántunk a kirakott kulimászokkal, és még így is volt, hogy füstölt a fülünk.  Egyébként a helyi piacnál sétáltunk el első nap reggel 7-kor (a jetlag miatt nem aludtunk túl jól) és ott vágták az út szélén a tyúkokat. Szóval a portéka, amiből utána az ételt csinálják, garantáltan friss. Mikor visszafele sétáltunk 9 óra körül már patinás rend uralkodott, fel volt mosva, senki meg nem mondta volna, hogy ott néhány órája csirkéket vágtak. A madarak feldarabolva sorakoztak a sütésre várva. Vettünk is belőlük, ízletes, omlós, finoman fűszerezett, mennyei étel a mexikói, én mondom. Vettünk hozzá fejenként fél liter frissen préselt gyümölcslevet amit szintén ott helyben készítenek, 180 forintnak megfelelő összegért, és csak néztük a nyüzsgést. Nem az, egyáltalán nem, amit az európai elképzel a nagy messzi Mexikóvárosról. Barátságos, nyugodt közeg, kis mosolygós emberek. Bármikor visszamennék.

Néhány nap után indultunk tovább Cancunba. A beszámolót hamarosan olvashatjátok!